Hogyan maradjunk nyugodtak a munkahelyünkön?

Ha valaki olyat tesz munkavégzés közben, ami nekünk nem tetszik, akkor csípős megjegyzéseket teszünk. A hibát vétőt automatikusan leszidjuk. Robotpilóta módjára beszélünk és cselekszünk, bármi jut hirtelen az eszünkbe, nem gondolva az interakcióink hatására.

Nemigen fordítunk időt és figyelmet a másik személyre, és arra, hogy ő mit miért mondott vagy csinált. Neheztelünk, bosszankodunk, megsértődünk, haragszunk, és ez órákig, napokig, hetekig, hónapokig, esetenként évekig is eltarthat.

Gondoljuk el, hogy egy munkahelyen mily sokszor haragszanak meg egymásra az emberek! Az ilyen gondolatok méregtől vibráló energiával telítettek.

Fontoljuk meg, hány alkalommal mondtunk egy munkatársunknak valami bántót! Azt mondják, hogy még a fizikai fájdalomnál is nagyobb szenvedést képes okozni a verbális támadás vagy a harag. A fizikai sérülésnél lassabban gyógyul be az áldozatunk szívén ejtett seb.

Rendkívül nagy azoknak a száma, akik úgy haladnak végig az életen, hogy nem törődnek a szavaik vagy a tetteik hatásával, azok jelentőségével.

The power of our words

Lehet, hogy azt gondoljuk, hogy a zsémbes, a rossz természetünkkel másoknak okozott nehézség számunkra nem jár semmiféle következménnyel. Nagy valószínűséggel a viselkedésünk ellenünk irányuló haragot fog kiváltani az érintett személyekből..

Azokat a reakciókat nem tarthatjuk az ellenőrzésünk alatt, amelyek másokban keletkeznek, csak a mások felé irányuló saját viselkedésünket uralhatjuk. Egy munkahelyen, ahol az emberek hadilábon állnak egymással és velünk, választhatjuk a visszavágást, de a megbocsátást is. Az acsarkodás, a rosszindulatú viselkedés helyett, amellyel a rossz dolgok megfizetésének a növekvő terhe nehezedik ránk, ha az egészet magunk mögött hagyjuk, és elfelejtjük, akkor bármilyen helyzetben meg tudjuk őrizni a nyugalmunkat.

A megbocsátás fizikailag és mentálisan is a javunkat szolgálja.

Az élet sok kihívást és csalódást is hozhat az utunkba. Nemcsak mások rossz bánásmódjának, sértésének lehetünk az áldozatai, hanem a saját haragunknak is. Ha dühbe gurulunk, amikor más megsért bennünket, akkor kétszeresen is szenvedünk: el kell viselnünk a mások által okozott fájdalmat, és szembesülnünk szükséges a saját egyensúlyvesztésünkkel is.

A munkavégzés alatti méltatlankodás, indulatosság nemcsak érzelmileg borít ki bennünket, de a fizikai testünkre is rombolóan hat. Feszültséget kelt bennünk, ami különféle stresszbetegségek kiváltója lehet. Növekszik annak rizikója, hogy valakinél szívbaj, rák, sztrók, magas vérnyomás vagy más betegség alakul ki.

Nagy erőt igényel annak megakadályozása, hogy eluralkodjon valakin a harag. Azt gondolhatjuk, hogy a dühös emberek erősek, de valójában megadják magukat a hangulati, vérmérsékleti gyengeségüknek. Az bátor, aki nem enged a méregnek.

How retaliation hurts us

Valahányszor a visszavágást, a bosszúállást fontolgatjuk azzal szemben, aki gondolatban, szóban vagy tettben ellenünk vétett, megállíthatjuk ezt a folyamatot, és úgy tekinthetünk a helyzetre, mint a megbocsátás, a nyugalom megőrzésének egy leckéjére.

Kövessük nyomon, mi történik velünk, ha nem bocsátunk meg a főnökünknek, a munkatársainknak, a beosztottjainknak! Mindannyiunk személyes története úgy kezdődik, hogy valami olyan történt, amit nem szeretünk. Valaki rosszat tesz ellenünk. A szavaival, netán tettleg bántalmaz.

Elvesz tőlünk valamit, becsap, rászed minket, hazudik. Visszaél a bizalmunkkal. Megfosztanak minket a hatalmunktól, a pozíciónktól, a vagyonunktól. Mindig ilyesmi az igazi oka annak, ha két vagy több ember szembekerül egymással.

Mindannyian úgy megyünk át az életen, hogy bekövetkezhetnek olyan incidensek, amelyeket nem szeretünk, vagy fájdalmat okoznak. Utána mi történik? Zaklatottá válunk, bosszankodunk, megharagszunk, megsértődünk. A gondolataink a történteken járnak.

Nem tudunk túllépni rajtuk. Újra meg újra felidézzük, ami bennünket ért. Sőt ismételten beszélünk is róla, vagy a bántást okozó személynek, vagy másoknak. Aki végképp nem képes megőrizni az önuralmát, az fizikailag is elégtételt vesz azon a bizonyos személyen, aki kiborította, vagy éppen valaki máson tölti ki a tehetetlen haragját..

Ha egy munkahelyen egy helyzet elmérgesedik, keressük a módját, hogy rendezzük azt! Van, aki felveszi a kapcsolatot azzal, akivel konfliktusa lett, és igyekszik békésen megoldani vele a problémát. Megesik, hogy az erre irányuló kísérletünk kudarcba fullad, mert a másik nem hallgat meg minket, ésváltoztatni sem hajlandó az álláspontján. Ekkor úgy érezzük, hogy valami drasztikusabb megoldást kell keresnünk. Ez vezet el a bosszúálláshoz, a visszavágáshoz. Azon járnak a gondolataink, hogyan adhatjuk vissza a bántást. Látni akarjuk, amint igazságot szolgáltatnak nekünk.

Az elménk visszautasítja a felejtés lehetőségét mindaddig, amíg elégtételt nem vettünk, kaptunk. Emiatt egy feszült helyzetből újabbak születnek, főleg, ha a másik személy is harci állásba helyezkedik. Így egy kis ügyből nagyobb probléma kerekedik.

Mi történik e folyamat során? Elveszítjük az elménk nyugalmát. A kiinduló helyzet talán csak pár percig tartott, esetleg néhány óráig, napig, de ehelyett órák százait, megszámlálhatatlanul sok napot töltünk el a történtek felidézésével, a leszámolás módjának a mérlegelésével. Eközben az életünk végtelenül értékes idejét vesztegetjük el. Ahelyett, hogy megőriznénk a figyelmünket azon, ami segíthet rajtunk, egy „rossz filmet” nézünk meg újra meg újra. Így még annál a személynél is nagyobb veszteséget okozunk magunknak, mint akire a haragunk irányul.

Stop replaying hurtful times

A megbocsátás nélküli élet olyan, mintha állandóan egy CD vagy DVD felvételt játszanánk le, amelyre egy rossz szituáció rögzítődött. Ki szeretne egy pocsék filmet többször is megnézni, vagy egy ilyen dalt ismételten végighallgatni? Van, aki egy általa utált ételt többször is megenne? Az, ha azt mondjuk: „Ez az íz borzalmas!” az ugyanolyan, mint amikor az elménk ismétli a velünk tett rossz dolgokat.

Sokan nemcsak visszajátsszák magukban a történteket, hanem megpróbálják úgy átírni az egész eseményt, hogy egy új végkifejlet legyen: ő kárpótlást kap, a másik megbűnhődik. We cannot undo what the other person has done.

Nyilvánvaló, hogy a magunk érdekében azt is mondhatnánk: „Szenvedtem, de legyen vége az egésznek! Többé nem foglalkozom vele!” Ám, ha nem vagyunk képesek meg nem történtté tenni a másik dolgait, akkor megkockáztatjuk, hogy az ellentámadásunk újabb reakciót vált ki a másik személyből. Tényleg újabb fájdalmakat akarunk magunknak azzal, hogy képtelenek vagyunk elengedni a dolgot? Ez olyan, mintha a mosógépbe tett ruhához mosószer helyett még több szennyet tennénk be. Így az soha nem tisztulhat meg.

A munkahelyen bennünket ért sértést megbocsáthatjuk, elfelejthetjük, vagy választhatjuk a kölcsön visszaadását is. Ez a mi döntésünk.

Vengeance harms your body

Ha a harag, a bosszúállás ösvényére térünk, fennáll a veszélye annak, hogy ezek az érzések veszélyeztetik a fizikai egészségünket.

Orvosok és e terület kutatói felismerték, hogy a negatív érzések, indulatok ártalmasak az egészségre. Vizsgáljuk meg ennek az okait!

Először is, a fizikai test bizonyos válaszai – fajfenntartási céllal – annak védelmét szolgálják. Amikor egy élőlényt veszély fenyeget, bizonyos hormonális és kémiai reakciók következnek be, amelyekkel felkészül a veszély elhárítására.

támad vagy elmenekül. Mindehhez erőre, gyors fizikai reakcióra van szükség. Ha viszont ugyanúgy reagálunk a mindennapi helyzetekre, mintha életveszélyben lennénk, akkor ugyanezek a hormonok ok nélkül szabadulnak fel a testünkben.

Nincs szükség sem a szembenállásra, sem a futásra, de mégis fenyegetettnek vagy megfélemlítettnek érezzük magunkat. Ez haragot vált ki belőlünk.

Elkezdenek az említett hormonok cirkulálni a testünkben, noha nem vagyunk életveszélyben a különféle zavaró, de mégis apró, mindennapi szituációkban. Az olyan hormonok, mint a kortizol, elkezdik megtámadni a szervezetünket.

Tudjuk, hogy a gyógyszerként használt kortizonnak mellékhatásai is lehetnek, ezért az orvosok óvatosan alkalmazzák. A kortizol, amelyet stresszes állapotban a mellékvese választ ki, azzal, hogy a testben kering, betegségek kiváltója lehet. Ha valaki folyamatosan a félelem, a düh állapotában van, tele van feszültséggel, ez más betegségekkel társult

ez más betegségekkel társult szövődményeket is okozhat, többek között emésztési, légzési, szív és bőrproblémákat.

Sok olyan kihívás van a napi életben, amelyekre az emberek ugyanúgy reagálnak, mint egy igazi veszélyhelyzetre. Például felzaklat valakit, ha elébe vágnak az úton, vagy elveszti a nyugalmát, ha egy munkatársa, beosztottja apró hibát vét a munkahelyen. Eleve aránytalanul nagyok a reakcióink, ha mások valamit nem jól csinálnak.

Évekkel ezelőtt még nem volt ennyire egyértelműen tisztázott a harag és a stressz fizikailag romboló hatása. Mivel mára ez teljesen nyilvánvalóvá vált, érdemes megfontolnunk, hogy megéri-e, hogy jelentéktelen munkahelyi szituációk miatt megkockáztassuk a komoly szervi elváltozások, mint szívbetegségek, emésztési- és légzési problémák létrejöttét. The relation between anger and our body is becoming clearer day by day.

Forgiveness is the answer

Nagyon egyszerű a védekezés a hormonok kiváltódását okozó gyűlölködés, harag, kellemetlenkedés, bosszúállás kivédésére: ez a megbocsátás. Csak ezen a módon nyugodhatunk meg, és kerülhetjük el az erőszakot.

Az idő nagy részében a munkahelyünkön az apró problémákra ugyanolyan intenzitással reagálunk, mintha az életünk lenne veszélyben. Pedig a legtöbb esetben csak bosszantó apró ügyekről van szó. How many of them threaten our lives? How many are just minor annoyances?

Megtanulhatjuk a megbocsátás gyakorlásával, hogy ne veszítsük el a fejünket, ha valaki megbánt bennünket. Ezzel megvédjük magunkat a károktól, amelyeket a harag következményei okoznának, vagyis a stresszbetegségektől.

Mik a kulcsai annak, hogy megőrizzük a nyugalmunkat a megbocsátással a munkakörnyezetünkben?

Engedjük el a dolgot! Többé ne fecséreljünk időt és energiát egy számunkra kellemetlen ügyre! Mondjuk azt: „Megbocsátok neki, és többé nem foglalkozom ezzel a dologgal!”

Ebben és a nyugalmunk megőrzésében nagy segítséget jelent a meditáció. Az élet problémái nem fognak véget érni. A meditációban viszont a figyelmünk a bennünk lévő békére irányul, ezzel a nehézségek fölé tudunk emelkedni.

A bensőnkben rácsatlakozunk a nyugalom helyére, amely erőt ad nekünk ahhoz, hogy úrrá legyünk a haragon, és megőrizzük a nyugalmunkat az erőpróbák idején is.Azzal, hogy a békesség és a benső egyensúly megőrzését tartjuk szem előtt a munkahelyünkön is,egyrésztlépéseket tesszük a fizikai és mentális egészségünk érdekében, másrészt boldogabb lesz az életünk.